Nem hagyhatom magára őt

Nem hagyhatom magára őt,
Mert - mert, ha akkor halna meg,
Míg elvagyok, s nem érem el
Az engem áhitó szivet,

Becsapnám a szemet - pedig
Kutatta - egyre - a szobát -
Nem tudott lecsukódni míg
Rám nem talált - rám nem talált -

Leütném a bizakodást
Hogy megjövök - nem késhetek -
Az elalvó figyelt - figyelt
S kimondta nevemet -

Mert késő már - ha a szivem
Ott megszakad - ott megszakad -
Hiába mint - a napsütés
Ha éjjel pusztított a fagy!

/Ford.: Székely Magda/

Megtudom, "Mért", ha itt az óra,
S az okot nem kell tudni már,
A tágas égi tanteremben
Krisztus lesz majd kíntanár.

Mit ígért Péter - elmeséli,
S én megrendülve bánatán
Elfelejtem e csöpp keservet,
Mi most még perzsel, mint a láng.

/Ford.: Tábor Eszter/

Fess a napról képet nekem,
Hadd díszítse szobám falát,
És hadd higgyem, hogy áthevít,
Ha úgy hívják: a dél.

Rajzolj virágszáron rigót,
Álmodjam: hallgatom dalát,
S ha nem szól már a kert-zene,
Álmom is véget ér.

Mondd, a dél valóban meleg?
Boglárka nyílik réteken,
S a boglárka lebeg?
Aztán ne bánjuk rét fagyát,
S a fán a rozsda hervadást,
Játsszuk: nem jő sosem!

/Ford.: Tábor Eszter/

 Szelídebbek a reggelek

Szelídebbek a reggelek,
A dió barna már,
A bogyók képe kerekebb,
A rózsa messze jár.

Vígabb kendő a jávoron,
Piros ruhás berek.
Ékszert tűzök, hogy ósdi
Közöttük ne legyek.

/Ford.: Károlyi Amy/