Az emlékek könyve

Csak szemfényvesztés az egész
S hogy legyen a valóságnak alapja
Betűkbe foglalja az élet a mesét

Megírja neked is, mint mindenki másnak
Múltad, jelened, s jövőd
Gátat vet a hűvös elmúlásnak

Mert megőrzik a lapok a léted
Vörös betűk izzanak a szűz pergamenen
Benne vannak a sikerek és a legcsúnyább esések

Polcra velük, veterán katonaként sorakoznak
Fekete borítójukat por lepi
S rajtuk a címet aranybetűs vignetta hirdeti:

Öröm s Bánat, Bánat s szenvedés
Egymást követik a sorban
A gyűlölet és a bűnbánó engesztelés

Minden a polcra kerül
Érkeznek a halott remények, színes és komor képek
Minden hiú ábránd, mely elbukott vagy sikerült

A polc elé állok, s nézem sötét gerincek sorát
Végíghúzom rajtuk ujjam
Szinte hallom suttogásuk, az élet szavát

Nem leszel több mint tinta és papír
Egyszer Te is idejutsz, az emlékek sírjába
Vérrel írják majd soraid a jövőd múltjába

Nyúlj értük, lapozgasd fel őket néha
De átírni ne akard! Ne vétkezz a múlt ellen!
Hisz nem vagy más benne, mint egy kihúnyt, fekete szellem